A tizenkét apostol kiküldése

1 Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden ördögök ellen és betegségek gyógyítására. Mt 10,1-15; Mk 6,7-13

2 És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.

3 És monda nékik: Semmit az útra ne vigyetek, se pálcákat, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két-két ruhátok ne legyen! Lk 10,4

4 És valamely házba bementek, ott maradjatok, és onnét induljatok tovább!

5 És valakik be nem fogadnak titeket, kimenvén abból a városból, még a port is verjétek le lábaitokról, bizonyságul őellenük. Mt 10,14; ApCsel 13,51

6 Kimenvén annak okáért, bejárák a falukat, hirdetvén az evangéliumot, és gyógyítván mindenütt.

7 Meghallá pedig Heródes, a negyedes fejedelem mindazokat, amik őáltala történtek, és zavarban volt, mivelhogy némelyek azt mondák, hogy János támadt fel a halálból, Mt 14,1.2; Mk 6,14-16

8 némelyek pedig, hogy Illés jelent meg, mások meg, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik.

9 És monda Heródes: Jánosnak én vettem fejét. Kicsoda hát ez, aki felől én ilyen dolgokat hallok? És igyekezik vala őt látni.

Ötezer férfi megvendégelése

10 Visszatérvén pedig az apostolok, elbeszélének néki mindent, amit cselekedtek. És azokat maga mellé vévén, elvonula magánosan a Bethsaida nevű városnak puszta helyére. Mk 6,30.32

11 A sokaság pedig ezt megtudván, követé őt, és ő örömmel fogadván őket, szóla nékik az Isten országáról, és akiknek gyógyulásra volt szükségük, azokat meggyógyítá.

12 A nap pedig hanyatlani kezdett, és a tizenkettő őhozzá járulván, monda néki: Bocsásd el a sokaságot, hogy elmenvén a körül való falvakba és majorokba megszálljanak, és eledelt találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk. Mt 14,15-21; Mk 6,35-36

13 Ő pedig monda nékik: Adjatok nékik ti enni! Azok pedig mondának: Nincs nékünk több öt kenyerünknél és két halunknál, hanem ha elmegyünk, és mi veszünk eledelt az egész sokaságnak.

14 Mert valának ott mintegy ötezren férfiak. Monda pedig az ő tanítványainak: Ültessétek le őket csoportokba ötvenével!

15 És akképpen cselekedének, és leülteték valamennyit.

16 Minekutána pedig vette az öt kenyeret és a két halat, a mennybe emelvén szemeit, megáldá azokat, és megszegé, és adá a tanítványoknak, hogy a sokaság elé tegyék.

17 Evének azért, és megelégedének mindnyájan, és felszedék, ami darabok maradtak tőlük, tizenkét kosárral.

Péter vallástétele. Jézus először jelenti be szenvedéseit

18 És lőn, mikor ő magában imádkozék, vele valának a tanítványok, és megkérdé őket, mondván: Kinek mond engem a sokaság? Mt 16,13-20; Mk 8,27-30

19 Ők pedig felelvén, mondának: Keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek, némelyek pedig, hogy a régi próféták közül támadt fel valamelyik. Lk 9,7.8

20 És monda nékik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén pedig Péter, monda: Az Isten ama Krisztusának.

21 Ő pedig reájuk parancsolván, meghagyá, hogy ezt senkinek ne mondják, Mt 16,20; Mk 8,30

22 ezt mondván: Szükség az Emberfiának sokat szenvedni és megvettetni a vénektől, a főpapoktól és írástudóktól, és megöletni és harmadnapon feltámadni. Lk 18,31; 24,7; Mt 16,21; 17,22; 20,18; 26,57.67; 27,34.35.50; Mk 8,31; 9,31; 10,33

23 Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki énutánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét mindennap, és kövessen engem! Lk 14,27; Mt 16,24; Mk 8,34

24 Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énérettem, az megtartja azt. Lk 17,33; Mt 10,38.39; 16,25; Mk 8,35; Jn 12,25

25 Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, ő magát pedig elveszti, vagy magában kárt vall? Mt 16,26; Mk 8,36

26 Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az Emberfia is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő dicsőségével és az Atyáéval és a szent angyalokéval. Lk 12,19; Mt 10,33; Mk 8,38; 2Tim 2,12; Mt 16,27

27 Mondom pedig néktek bizonnyal, hogy vannak az itt állók közül némelyek, kik a halált meg nem kóstolják, mígnem meglátják az Istennek országát. Mt 16,28; Mk 9,1

Jézus megdicsőülése

28 És lőn e beszédek után mintegy nyolcadnappal, hogy maga mellé vevé Pétert, Jánost és Jakabot, és felméne a hegyre imádkozni.

29 És imádkozása közben az ő orcájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn. Mt 17,1-9; Mk 9,2-13

30 És ímé, két férfiú beszél vala ővele, kik valának Mózes és Illés,

31 kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az ő halálát, melyet Jeruzsálemben fog megteljesíteni.

32 Pétert pedig és a vele lévőket elnyomá az álom, de mikor felébredtek, láták az ő dicsőségét és ama két férfiút, kik vele állanak vala.

33 És lőn, mikor azok eltávoztak őtőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nékünk itt lennünk. Csináljunk azért három hajlékot, egyet néked, Mózesnek is egyet és egyet Illésnek; nem tudván mit mond.

34 És mikor ő ezeket mondá, felhő támada, és azokat beárnyékozá, ők pedig megfélemlének, mikor azok bementek a felhőbe.

35 És szózat lőn a felhőből, mondván: Ez amaz én szerelmes Fiam, őt hallgassátok! Ésa 42,1; Mt 3,16.17; Jn 3,16; 2Pt 1,17

36 És mikor a szózat lőn, találtaték Jézus csak maga. Ők pedig hallgatának, és semmit abból, amit láttak, senkinek el nem mondának azokban a napokban.

37 És lőn másnap, mikor ők a hegyről leszállottak, sok nép méne elébe. Mt 17,14-21; Mk 9,14-29

A megszállott meggyógyítása. Jézus másodszor jelenti be szenvedéseit

38 És ímé, egy a sokaság közül felkiálta, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert nékem egyetlenegyem,

39 és ímé, a lélek megragadja őt, és hirtelen kiált, és szaggatja őt annyira, hogy tajtékot túr, és nehezen megy el tőle, szaggatván őt.

40 És kérém a te tanítványaidat, hogy űzzék ki azt, de nem tudták.

41 Felelvén pedig Jézus, monda: Óh hitetlen és elfajult nemzetség! Meddig leszek köztetek, és meddig tűrlek titeket? Hozd ide a te fiadat!

42 Amíg pedig az odaméne, azonközben az ördög földhöz üté azt, és megrángatá. De Jézus megdorgálá a tisztátalan lelket, és meggyógyítá a gyermeket, és adá azt az ő atyjának.

43 Elálmélkodának pedig mindnyájan az Istennek nagyságos erején. Mikor pedig mindnyájan csodálkozának mindazokon, amiket Jézus cselekedék, monda az ő tanítványainak:

44 Vegyétek füleitekbe ezeket a beszédeket: Mert az Emberfia az emberek kezébe fog adatni. Mt 17,22-23; Mk 9,31-32

45 De ők nem érték e mondást, és el vala rejtve előlük, hogy ne értsék azt. És féltek őt megkérdezni e mondás felől.

A tanítványok rangvitája

46 Támada pedig bennük az a gondolat, hogy ki nagyobb közöttük. Lk 22,24; Mt 18,1-5; Mk 9,33-34

47 Jézus pedig látván az ő szívük gondolatát, egy kisgyermeket megfogván, maga mellé állatá azt,

48 és monda nékik: Valaki e kisgyermeket befogadja az én nevemben, engem fogad be, és valaki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött, mert aki legkisebb mindnyájan tiközöttetek, az lesz nagy. Mt 18,5; 25,40; Mk 9,37; Jn 13,20

49 Felelvén pedig János, monda: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöket űz, és eltiltók őt, mivelhogy téged nem követ mivelünk. Mk 9,38

50 És monda néki Jézus: Ne tiltsátok el, mert aki nincs ellenünk, mellettünk van. Mt 12,30; Mk 9,40

A tanítványok hevessége

51 Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy.

52 És követeket külde az ő orcája előtt, és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek.

53 De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala.

54 Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? 2Kir 1,10.12

55 De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van tibennetek. Mt 5,44-45

56 Mert az Emberfia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba. Jn 3,17; 1Tim 1,15

Jézus követése

57 Lőn pedig, mikor menének, valaki monda néki az úton: Követlek téged, Uram, valahová mégy! Mt 8,19.20

58 És monda néki Jézus: A rókáknak barlangjuk van, és az égi madaraknak fészkük, de az Emberfiának nincs fejét hová lehajtania.

59 Monda pedig másnak: Kövess engem! Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem az én atyámat! Mt 8,21.22

60 Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat, te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát!

61 Monda pedig más is: Követlek téged, Uram, de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, akik az én házamban vannak! 1Kir 19,19.20

62 És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.