A lábmosás

1 A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy szerette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. Mt 26,2; Mk 14,1; Lk 22,1

2 És vacsora közben, amikor az ördög belesugallta már Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt,

3 tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött, és az Istenhez megy, Jn 3,35; 17,2; Mt 11,27; 28,18

4 felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját, és egy kendőt vévén, körülköté magát.

5 Azután vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül van kötve.

6 Méne azért Simon Péterhez, és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat?

7 Felele Jézus és monda néki: Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted.

8 Monda néki Péter: Az én lábaimat nem mosod meg soha! Felele néki Jézus: Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám.

9 Monda néki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!

10 Monda néki Jézus: Aki megfürdött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondá: Nem vagytok mindnyájan tiszták! Jn 6,64

12 Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek?

13 Ti engem így hívtok: Mester és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Mt 23,8; 1Kor 8,6

14 Azért, ha én, az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.

15 Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.

16 Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki azt küldte. Jn 15,20; Mt 10,24; Lk 6,40

17 Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

18 Nem mindnyájatokról szólok, tudom én, kiket választottam el, hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki velem ette a kenyeret, a sarkát emelte fel ellenem. Zsolt 41,10

19 Most megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok.

20 Bizony, bizony mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mt 10,40; Lk 9,48

Jézus jelzi árulóját

21 Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy tiközületek elárul engem. Mt 26,21; Mk 14,18; Lk 22,21

22 A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól.

23 Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus. Jn 21,20

24 Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól.

25 Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az?

26 Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának.

27 És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: Amit cselekszel, hamar cselekedjed!

28 Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.

29 Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt monda néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre, vagy hogy adjon valamit a szegényeknek. Jn 12,6

30 Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne. Vala pedig éjszaka.

A szeretet új parancsa

31 Mikor azért kiment vala, monda Jézus: Most dicsőítteték meg az Emberfia, az Isten is megdicsőítteték őbenne.

32 Ha megdicsőítteték őbenne az Isten, az Isten is megdicsőíti őt ő magában, és ezennel megdicsőíti őt.

33 Fiaim, egy kevés ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem, de amiként a zsidóknak mondám, hogy: Ahová én megyek, ti nem jöhettek, most néktek is mondom. Jn 7,33; Jn 7,34; 8,21

34 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Jn 15,12; 3Móz 19,18; Mt 22,39; Gal 6,2; Jak 2,8; 1Pt 1,22; 1Jn 2,5.8-10; 3,11; 4,16.21

35 Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Jézus megjósolja, hogy Péter megtagadja

36 Monda néki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felele néki Jézus: Ahová én megyek, most énutánam nem jöhetsz, utóbb azonban utánam jössz. Jn 21,18.19

37 Monda néki Péter: Uram, miért nem mehetek most utánad? Az életemet adom éretted!

38 Felele néki Jézus: Az életedet adod érettem? Bizony, bizony mondom néked, nem szól addig a kakas, mígnem háromszor megtagadsz engem. Mt 26,34; Mk 14,30; Lk 22,34