2Sámuel
19. fejezet
Júda visszaviszi Dávidot a királyságba
1 És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.
2 És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az ő fián.
3 És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyelli magát, hogy a harcból elmenekült.
4 A király pedig eltakarván orcáját, fennszóval kiáltja vala a király: Édes fiam, Absolon! Absolon, édes fiam! szerelmes fiam! 2Sám 15,30
5 Akkor méne Joáb a házba a királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orcáját, kik e mai napon a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit és feleségidnek lelkeit és ágyasidnak lelkeit, 2Sám 16,11; 18,15
6 szeretvén azokat, akik téged gyűlölnek, és gyűlölvén azokat, akik téged szeretnek. Mert kijelentetted ma, hogy előtted a vezérek és szolgák mind semmik. Mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked.
7 Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvük szerint a te szolgáidnak! Mert esküszöm az Úrra, hogyha ki nem jössz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogva mind e mai napig.
8 Felkele azért a király, és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Ímé, a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izráel pedig elmenekült, ki-ki az ő sátorába. 2Sám 18,17
9 Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izráelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezéből, a filiszteusok kezéből is ő szabadított meg. És most Absolon elől elmenekült az országból. 2Sám 8,1-14; 10,8-19
10 Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt? 2Sám 18,14.15
11 Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izráelnek szava eljutott a királynak házába. 2Sám 2,4
12 Én atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok. Miért lesztek tehát utolsók a királynak hazahozásában? Bír 9,2
13 És Amasának azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-é? Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fővezére minden időben énelőttem Joáb helyett. 2Sám 17,25; 2Sám 8,16
14 És megnyeré Júda minden emberének szívét, mint egy emberét, kik elküldének a királyhoz: Jöjj haza mind te, mind a te szolgáid!
15 Hazatére azért a király. És amint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a királynak eleibe jussanak, és általvigyék a királyt a Jordánon.
Dávid királyi nagylelkűsége és hálája
16 Siete pedig Sémei is, Gérának fia, a Bahurimból való benjáminita, és ő is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid királynak.
17 És ezer ember vala ővele Benjámin nemzetségéből, és Siba, a Saul házában való szolga, és tizenöt fia és húsz szolgája is vele valának, és általmenének a Jordánon a király előtt. 2Sám 16,1.3
18 Kompot is vivének által, hogy a király háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának fia, térdre esék a király előtt, mikor a Jordánon általment.
19 És monda a királynak: Ne tulajdonítsa vétkül nékem az én uram az én álnokságomat! És ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád azon a napon, amelyen az én uram, a király Jeruzsálemből kiméne, hogy szívére venné a király! 2Sám 16,5-8
20 Mert elismeri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és ímé, az egész József nemzetsége közül én jöttem ma először, hogy a királynak, az én uramnak eleibe menjek. 1Móz 48,5; 13-20
21 És felele Abisai, Sérujának fia és monda: Nem ölöd-é meg azért Sémeit, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje ellen? 2Sám 16,9
22 Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-é embert ölni Izráelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem újonnan Izráel királya. 1Krón 2,16; 1Sám 11,13
23 És monda a király Sémeinek: Nem halsz meg. És megesküvék néki a király. 1Kir 2,8-9.36-46
24 Méfibóset is, Saulnak fia eleibe jöve a királynak, és sem lábait, sem szakállát meg nem tisztította, sem ruháját meg nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment vala, mindama napig, amelyen békességgel hazajöve. 2Sám 9,6-8
25 És lőn, hogy mikor Jeruzsálemből kijött eleibe a királynak, monda néki a király: Miért nem jöttél volt el velem, Méfibóset?
26 És ő felele: Uram, király, az én szolgám csalt meg engem, mert azt mondotta a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök rá, és elmegyek a királlyal, mert sánta a te szolgád.
27 És rágalmazott engem, a te szolgádat az én uram, a király előtt. De az én uram, a király olyan, mint az Istennek angyala. Azért cselekedjél úgy, amint néked tetszik! 2Sám 16,3; 2Sám 14,17
28 Mert jóllehet az én atyámnak egész háznépe csak halált érdemlett volna az én uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat azok közé helyezéd, akik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király előtt? 2Sám 9,7-10
29 Monda néki akkor a király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba osztozzatok meg a jószágon.
30 És monda Méfibóset a királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a király békességben hazajöhete.
31 A Gileádból való Barzillai is eljöve Rógelimból, és általméne a királlyal a Jordánon, kísérvén őt a Jordánon. 1Kir 2,7
32 Barzillai pedig igen vén ember vala, nyolcvan esztendős, és ő táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott, mert igen gazdag ember vala. 2Sám 17,27-29
33 Monda pedig a király Barzillainak: Gyere velem, és eltartlak téged magamnál Jeruzsálemben.
34 Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királlyal Jeruzsálembe?
35 Nyolcvan esztendős vagyok ma, avagy képes vagyok-é még különbséget tenni a jó és rossz között, vagy érzem-é, a te szolgád, ízét annak, amit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-é az éneklő férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te szolgád az én uramnak, a királynak? Préd 12,4-9
36 Egy kevés ideig óhajtana a Jordánon átmenni a királlyal a te szolgád. Miért adna azért a király nékem ily nagy jutalmat?
37 Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetőhelyében! Hanem inkább ímhol a te szolgád, Kimhám, menjen el ő a királlyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, amint néked jónak tetszik! 1Móz 49,29-32; 50,25
38 És monda a király: Jöjjön el velem Kimhám, és azt cselekszem vele, ami néked tetszik. És valamit tőlem kívánsz, megcselekszem veled.
39 Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá őt, ki visszatére az ő helyére.
40 Általméne pedig a király Gilgálba, és Kimhám ővele megy vala és Júdának egész népe, akik a királyt átszállították, sőt Izráel népének is fele.
41 És ímé, Izráelnek minden férfiai eljövének a királyhoz, és mondák a királynak: Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És hozták által a királyt és az ő háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben?
42 Felelének pedig mindnyájan a Júda férfiai az Izráel férfiainak: Azért, mert a király közelebb áll hozzám. És miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-é azért a király? Avagy megajándékozott-é valami ajándékkal?
43 Felelvén pedig az Izráel férfiai a Júda férfiainak, mondának: Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségem van feletted. Miért tartottál azért semminek engem? Avagy nem én tettem-é legelőször szóvá, hogy hozzuk haza a mi királyunkat? De mindazáltal erősebb lőn a Júda férfiainak szava az Izráel férfiainak szavánál.