Júda fejedelmeinek büntetése, a száműzöttek vigasztalása

1 És fölemelt engem a lélek, és bevive az Úr házának keleti kapujához, amely néz keletnek, és ímé, a kapu bejáratánál huszonöt férfi vala, kik között látám Jaazanját, Azzur fiát és Pelatjáhut, Benájáhu fiát, a nép fejedelmeit.

2 És mondá nékem: Embernek fia! Ezek a férfiak, akik gonoszt eszelnek ki, és rossz tanácsot adnak ebben a városban.

3 Mondván: Nem egyhamar fogunk házakat építeni. Ez a város a fazék, mi pedig a hús.

4 Azért prófétálj ellenük, prófétálj, embernek fia!

5 És esék reám az Úr lelke, és mondá nékem: Mondjad, így szól az Úr: Így szólottatok, Izráel háza! És ami lelketekben készül, én tudom.

6 Sokakat öltetek meg ebben a városban, és utcáit megtöltöttétek megölettekkel. 2Kir 21,16

7 Ezért így szól az Úr Isten: Megöletteitek, kiket a város közepére vetettetek, ezek a hús, a város pedig a fazék, és titeket kivisznek belőle.

8 Fegyvertől féltetek, fegyvert hozok reátok – azt mondja az Úr Isten. 2Kir 25,1-11; Jer 42,16

9 És kiviszlek titeket belőle, és adlak titeket idegenek kezébe, és tartok ítéletet fölöttetek.

10 Fegyver miatt hulljatok el! Izráel határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

11 E város ne legyen fazekatok, hogy ti benne hús legyetek! Izráel határán ítéllek el titeket.

12 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mert az én végzéseimben nem jártatok, és rendeléseimet nem cselekedtétek, hanem a pogányok módja szerint cselekedtetek, akik körültetek vannak.

13 És lőn, mikor prófétáltam, Pelatjáhu, Benájáhu fia meghala, én pedig orcámra esém, és kiálték nagy fennszóval, és mondék: Ah, ah, Uram, Isten, te véget vetsz Izráel maradékának!

14 És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván:

15 Embernek fia! A te atyádfiai, atyádfiai, a te rokonaid és Izráel egész háza együtt azok, akikről Jeruzsálem lakói ezt mondják: Távozzatok el az Úrtól, nékünk adatott ez a föld örökségül.

16 Ez okáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid időre a tartományokban, amelyekbe mentek.

17 Ennek okáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyűjtelek titeket a népek közül, és együvé hozlak titeket a tartományokból, amelyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét. Jer 29,10

18 És bemennek oda, és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden utálatosságait őbelőle. Ésa 4,2.3

19 És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet, Jer 32,39; 38,8.9; Ez 18,31

20 hogy az én végzéseimben járjanak, és rendeléseimet megőrizzék, és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem, és én leszek nékik Istenük.

21 De akiknek szívük az ő fertelmességeik és utálatosságaik szíve szerint jár, azoknak útját fejükhöz verem – mondja az Úr Isten. Ez 9,5-8

22 És fölemelék a kerubok szárnyaikat, s a kerekek mellettük, és Izráel Istenének dicsősége rajtuk felül vala. Ez 10,19

23 És felszálla az Úrnak dicsősége a város közepéből, és álla a hegyre, mely a várostól keletre van.

24 A lélek pedig felvőn engem, és vive Káldeába a foglyokhoz látásban az Isten lelke által, és felszálla előlem a látás, amelyet láttam.

25 És elbeszélém a foglyoknak az Úrnak minden beszédét, amelyet nékem megjelentetett.