A királynak és népének fogságra vitelét jelképekkel ábrázolja, és e jövendölés gyors beteljesedését hirdeti

1 És lőn az Úrnak szava énhozzám, mondván:

2 Embernek fia! Pártos ház közepette lakol, kiknek szemeik vannak a látásra, de nem látnak, füleik vannak a hallásra, de nem hallanak, mert ők pártos ház. Ésa 6,9; 42,20; ApCsel 28,26.27

3 És te, embernek fia, készíts magadnak vándorútra való eszközöket, és vándorolj ki nappal szemeik előtt, és vándorolj ki helyedről más helyre szemük láttára! Talán meglátják, mert ők pártos ház. Jer 18,12

4 És vidd ki eszközeidet, úgy, mint vándorútra való eszközöket nappal szemük láttára, te pedig menj ki este szemük láttára úgy, ahogy a vándorok szoktak!

5 Szemük láttára lyukaszd át a falat, és azon át vidd ki!

6 Szemük láttára emeld válladra, a sötétben vidd ki, orcádat fedd be, hogy ne lásd a földet, mert csodajelül rendeltelek az Izráel házának!

7 Úgy cselekedtem azért, amint parancsolva vala nékem. Eszközeimet kihordám nappal, mint vándorútra való eszközöket, és este átlyukasztám a falat kezemmel. A sötétben kivivém, vállamra emelém szemük láttára.

8 És lőn az Úr beszéde énhozzám reggel, mondván:

9 Embernek fia! Nem mondta-é néked Izráel háza, ez a pártos ház: Mit cselekszel? Jer 42,2.5.6; 43,1-5; 44,15.17

10 Mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: A fejedelemnek szól ez a prófécia, ki Jeruzsálemben van, és Izráel egész házának, amely ott lakozik.

11 Mondjad: Én csodajeletek vagyok. Amint én cselekedtem, úgy történik velük: fogságba, rabságra mennek.

12 És a fejedelem, ki közöttük van, vállát megrakván a sötétben, kimegyen. A falat átlyukasztják, hogy így vigyék ki őt, orcáit befedi, hogy ne lássa szemeivel éppen ő a földet. 2Kir 25,4-7

13 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Bábelbe a káldeusok földjére, de azt nem fogja látni, és ott fog meghalni.

14 És mindeneket, kik körülte vannak az ő segítségére, és minden seregeit szélnek szórom mindenfelé, és kardot vonok utánuk. Jer 43,5-11

15 És megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eloszlatom őket a pogányok közé, és szétszórom őket a tartományokba.

16 De meghagyok közülük kevés férfiakat a fegyvertől, éhségtől s döghaláltól, hogy elbeszéljék minden utálatosságukat a pogányok közt, akik közé mennek, s hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr. Ez 5,1-5; 6,8

17 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

18 Embernek fia! Kenyeredet rettegéssel egyed, és vizedet reszketéssel és félelemmel igyad!

19 És szólj a föld népének: Ezt mondja az Úr Isten Jeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Kenyerüket félelemmel eszik, és vizüket ájulással isszák, hogy pusztaságra vetkőzzék földje bőségéből minden lakói álnoksága miatt.

20 És a lakott városok elpusztulnak, s a föld pusztaság lesz, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

21 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

22 Embernek fia! Micsoda közmondástok van néktek Izráel földjén? Hogy azt mondják: A napok csak haladnak, ám semmivé lesz minden látás. Ésa 5,19; Jer 7,4

23 Ez okért mondd nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Megszüntetem e közmondást, és nem mondogatják azt többé Izráelben, sőt inkább mondd nékik: Elközelgettek a napok, és minden látás teljesül.

24 Mert nem lesz többé semmi hiábavaló látás és hízelgő jövendölgetés Izráel házának közepette.

25 Mert én szólok, az Úr, s amely szót szólok, meglészen, nem halad tovább. Mert a ti napjaitokban, pártos ház, szólok egy szót és megcselekszem – ezt mondja az Úr Isten.

26 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:

27 Embernek fia! Ímé, Izráel háza ezt mondja: A látás, melyet ez lát, sok napra való, és messze időkre prófétál ő. Hós 6,3

28 Ez okért mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Nem halad tovább semmi én beszédem, amit szólok, az a szó meglészen – ezt mondja az Úr Isten. JSir 2,17