ZSOLTÁROK KÖNYVE

92. fejezet

Isten dicsérete, aki az istenteleneket megbünteti, a kegyeseket megáldja

1 Zsoltár, ének szombatnapra.

2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh, Felséges; Zsolt 147,1

3 hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat Zsolt 59,17

4 tízhúrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

5 Mert megvidámítottál engem, Uram, a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

6 Mely nagyok, Uram, a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid! Zsolt 8,2; 104,24; Zsolt 139,6

7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt,

8 hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisságcselekedők, mindörökké elvesszenek ők. Zsolt 37,2.9.10; 73,4; 18-20

9 Te pedig, Uram, magasságos vagy örökké!

10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, és elszélednek mind a hamisságcselekedők! Zsolt 5,5-7

11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét. Elárasztatom csillogó olajjal. Zsolt 18,3; 1Sám 16,13

12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem. Zsolt 54,9; 59,9

13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a cédrus a Libánonon. Hós 14,6

14 Plánták ők az Úrnak házában, a mi Istenünknek tornácaiban virágzanak. Zsolt 52,10

15 Még a vénkorban is gyümölcsöznek, kövérek és zöldellők lesznek,

16 hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kősziklám, és hogy nincsen hamisság benne.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában