1Krónika

17. fejezet

Dávid templomot akar építeni, és ígéretet vesz magvának örökkévaló királyságáról

1 Lőn pedig, mikor Dávid az ő házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé, én cédrusfából csinált házban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig kárpitok alatt. 1Krón 14,1; 15,1; 2Sám 7,1.2

2 Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend.

3 Azon éjjel pedig lőn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:

4 Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul,

5 mert nem laktam én attól fogva házban, mióta az Izráel fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba mentem és sátorból sátorba. 1Kir 8,16

6 Amely helyeken jártam az Izráel egész népével, szólottam-é vagy egyszer valakinek az Izráel bírái közül (akiknek parancsoltam vala, hogy az én népemet legeltessék), mondván: Miért nem csináltatok nékem cédrusfából házat?

7 Most azért ezt mondjad az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak téged a juhok mellől a pásztorkunyhóból, hogy légy vezére az én népemnek, az Izráelnek. 1Sám 16,11-13; Zsolt 78,70

8 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is a te orcád elől elvesztettem, ennek felette oly hírt szerzettem néked, aminemű hírük van a hatalmasoknak, akik a földön vannak. 2Sám 7,9; 8,1-13

9 Lakóhelyet is adtam az én népemnek, az Izráelnek, és elplántálám őt, és lakik az ő helyén, és ki nem mozdul többé, s nem fogják az álnokságnak fiai sanyargatni, mint azelőtt. 1Móz 17,8; 2Kir 21,8-14

10 És attól az időtől fogva, hogy megparancsoltam volt, hogy bírák legyenek az én népem, az Izráel felett, minden te ellenségeidet megalázám, és azt is jelentém néked, hogy az Úr házat épít néked. 2Sám 7,12-13

11 És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom teutánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az ő országát megerősítem.

12 Ő épít nékem házat, és megerősítem az ő királyi székét mindörökké. 1Kir 6,1-38

13 Én leszek néki atyja, ő pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat őtőle el nem veszem, mint ahogy a teelőtted valótól elvettem. Zsolt 89,27; 1Sám 16,1; 2Sám 7,14-15; Zsid 1,5.6

14 Hanem megerősítem őt az én házamban és az én országomban mindörökké, és az ő királyi széke erős lesz mindörökké. 1Kir 9,4-7; 11,9-13

Dávid imája

15 Mind e beszédek szerint és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.

16 Beméne azért Dávid király, és leüle az Úr előtt, és monda: Ki vagyok én, óh, Uram, Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet eddig juttattál?

17 Sőt még ez is kevés volt előtted, óh, Isten! Hanem ennek felette szólál jövendőt is a te szolgád háza felől, és mint magas rangú embert, úgy tekintettél engemet, Úr Isten! 2Sám 7,22

18 És mit kérhetne Dávid többet tetőled, a te szolgádnak tisztességére, holott te jól ismered a te szolgádat?

19 Óh, Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint cselekedéd mind e nagy dolgokat, hogy kijelentéd mindezeket a csudálatos dolgokat,

20 (Óh, Uram, nincsen senki hasonló hozzád, és nincsen Isten náladnál több.), mind a szerint, amint füleinkkel hallottuk. Ésa 43,10-13

21 És kicsoda olyan, mint a te néped, az Izráel, egy nemzetség a földön, amelyért elment volna az Isten, hogy megváltaná magának népül, hogy magadnak nagy és rettenetes nevet szerezz, kiűzvén a pogányokat a te néped elől, amelyet Egyiptomból megszabadítál! 2Sám 7,23

22 És az Izráel népét a te népeddé tevéd mindörökké, és te Uram, nékik Istenük lettél. 5Móz 4,7; 7,6

23 Most azért Uram, a szó, amelyet szólál a te szolgád felől és az ő háza felől, erősíttessék meg mindörökké, és úgy cselekedjél, amint szóltál!

24 Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek Ura az Izráel Istene, Istene Izráelnek. És Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó előtted!

25 Minthogy te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására megjelentetted, hogy néki házat csinálsz. Ez okáért indula meg a te szolgád, hogy könyörgene előtted. 2Sám 7,27

26 Most azért, én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e jó dolgot a te szolgád felől.

27 Most azért tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen állandó mindörökké előtted, mivelhogy te, Uram, megáldottad, legyen azért áldott mindörökké!

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában