1Királyok

3. fejezet

Salamon házassága

1 Sógorságot szerze azután Salamon a fáraóval, az egyiptombeli királlyal, és elvevé a fáraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát körös-körül. 2Sám 5,6-9; 1Kir 7,8

2 De a nép áldozik vala a magas helyeken, mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig. 3Móz 17,4

3 Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett. 1Kir 2,3.4; 3Móz 1,3

4 És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot. 2Krón 1,3-6; Józs 10,12.13

Salamon könyörgése

5 Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked! 1Kir 9,2; 1Krón 21,29

6 És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, amiképpen ő is járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, aki az ő királyi székében ül, amint e mai napon megtetszik. 2Sám 22,22-24

7 És most, óh, én Uram, Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.

8 És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt. 1Kir 4,20

9 Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között! Mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? 2Krón 1,10

10 És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.

11 Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét, hanem bölcsességet kértél az ítélettételre,

12 ímé, a te beszéded szerint cselekszem, ímé, adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy, hogy hozzád hasonló nem volt teelőtted, és utánad sem támad olyan, mint te. 1Kir 4,29-31

13 Sőt még amit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget, úgyhogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben. 1Kir 4,26; 2Krón 1,12

14 És ha az én útjaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid, meghosszabbítom életed idejét. 1Kir 15,5

15 És mikor felserkent Salamon, ímé, álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égő áldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak. 2Sám 6,15-17

Salamon ítélete

16 Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla őelőtte.

17 És monda az egyik asszony: Kérlek, uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem őnála abban a házban.

18 És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.

19 És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia, mert ráfeküdt.

20 És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát énmellém fektette.

21 Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat, ímé, megholt. De reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, akit én szültem.

22 Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, aki él, a te fiad pedig az, aki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él. És ekképpen versengettek a király előtt.

23 Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, aki él, és a te fiad az, aki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképpen nem, hanem a te fiad az, aki meghalt, és az én fiam az, aki él.

24 És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor odahozák a kardot a király elé,

25 monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak!

26 Ekkor monda az az asszony, akié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt! A másik pedig azt mondja vala: Se enyim, se tied ne legyen, vágjátok ketté! Ésa 49,15

27 Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja!

28 És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, amelyet tett vala a király, félék a királynak orcáját, mert látták, hogy Isten bölcsessége van az ő szívében az ítélettételre. Péld 8,11

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában