MÓZES II. KÖNYVE

13. fejezet

Minden elsőszülött az Úré

1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

2 Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izráel fiai között, akár ember, akár barom, enyém legyen az! 4Móz 3,13; Lk 2,23

A kovásztalan kenyér elrendelése

3 És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgálatnak házából, mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost.

4 Ma mentek ki az Abib hónapban.

5 És ha majd bevisz téged az Úr a kánaneusok meg khittheusok meg emoreusok meg khivveusok és jebuzeusok földjére, melyről megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást!

6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig ünnepet ülj az Úrnak!

7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban!

8 És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez amiatt van, amit az Úr cselekedett velem, mikor kijövék Egyiptomból.

9 És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból.

10 Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre!

Hogyan kell az elsőszülötteket az Úrnak szentelni

11 Ha pedig beviénd téged az Úr a kánaneusok földjére, amiképpen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adándja:

12 Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, ami az ő anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, ami néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré. 2Móz 34,19; 4Móz 8,17

13 De a szamárnak minden első fajzását báránnyal váltsd meg, ha pedig meg nem váltod, szegd meg a nyakát! Az embernek is minden elsőszülöttét megváltsd a te fiaid közül!

14 És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? Akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a szolgálatnak házából.

15 És lőn, mikor a fáraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttétől a barom első fajzásáig. Azért áldozok én az Úrnak minden hímet, mely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsőszülöttét.

16 Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlokkötő gyanánt a te szemeid előtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból.

A kivonulás folytatása

17 És lőn, amikor elbocsátá a fáraó a népet, nem vivé őket Isten a filiszteusok földje felé, noha közel vala az, mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba.

18 Kerülő úton vezeté azért Isten a népet a Vörös-tenger pusztájának útján, és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Egyiptom földéről.

19 És Mózes elvivé magával a József tetemeit* is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal! 1Móz 50,25; Józs 24,32

20 És elindulának Szukhótból, és táborba szállának Ethámban a puszta szélén. 4Móz 33,6

A felhő- és tűzoszlop

21 Az Úr pedig megy vala előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. 2Móz 40,38; 4Móz 10,34; 14,14; 5Móz 1,33; Neh 9,12.19; Zsolt 78,14; Zsolt 105,39

22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában