Jeremiás prófétai elhívása

1 Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, aki az Anatótban, Benjámin földjén lakó papok közül vala,

2 akihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az ő uralkodásának tizenharmadik esztendejében, 2Kir 21,25.26

3 továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban vala. 2Kir 23,34; 2Kir 24,17

4 Szóla pedig az Úr nékem, mondván:

5 Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek, prófétának rendeltelek a népek közé.

6 És mondék: Ah, ah, Uram, Isten! Ímé, én nem tudok beszélni, hiszen ifjú vagyok én! 2Móz 3,11; 4,10

7 Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én, hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, amit parancsolok néked! Ez 3,17

8 Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! – mond az Úr. 5Móz 31,6.8

9 És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba! Ésa 6,6.7

10 Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj! Jer 18,7

11 Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.

12 És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.

13 És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felől van.

14 És monda nékem az Úr: Észak felől támad a veszedelem e földnek minden lakosára.

15 Mert ímé, előhívom én az északi országok minden nemzetségét – mondja az Úr –, és eljőnek, és ki-ki felállítja az ő királyi székét Jeruzsálem kapui előtt, és körös-körül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen. Jer 5,15; 6,22-24

16 És kimondom ítéleteimet felettük az ő mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták. 2Kir 21,4-13

17 Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, amit én parancsolok néked! Meg ne riadj tőlük, különben én riasztalak el téged előlük!

18 Mert ímé, én erősített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen. Jer 6,27; 15,20

19 Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én veled vagyok – azt mondja az Úr –, hogy megszabadítsalak téged. Jer 26,8-24