ZSOLTÁROK KÖNYVE

32. fejezet

A bűnbocsánat boldogsága

1 Dávid tanítása. Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Róm 2,6.7

2 Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Jel 14,1.5

3 Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Zsolt 31,11

4 Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.

5 Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak – és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Szela. Zsolt 51,6; Jób 31,33; Péld 28,13; 1Jn 1,9

6 Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el őhozzá. Ésa 49,8

7 Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtől. Végy körül engem a szabadulás örömével! Szela. Zsolt 9,10; Zsolt 18,1

8 Bölccsé teszlek, és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged. Zsolt 25,12

9 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, amelyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, mert nem közelít hozzád. Zsolt 49,21; Ésa 1,3; Préd 3,19

10 Sok bánata van a gonosznak, de aki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül. Péld 13,21; Ésa 40,31

11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti, igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti, egyeneslelkűek! Zsolt 33,1-5; Lk 1,46-49

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában