Ésaiás

9. fejezet

A Messiás születése, neve, országa

1 De nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongatás van. Először megalázta Zebulon és Nafthali földjét, de azután megdicsőíti a tenger útját, a Jordán túlsó partját és a pogányok határát. Ésa 8,20; Mt 4,13-16

2 A nép, amely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot. Akik lakoznak a halál árnyékának földjében, fény ragyog fel fölöttük. Ésa 42,1-7; 26,19; 60,1

3 Te megsokasítod e népet, nagy örömöt szerzesz néki, és örvendeznek előtted az aratók örömével, és vigadoznak, mint mikoron zsákmányt osztanak. Zsolt 126,3; 4,8; 68,13; 119,162

4 Mert terhes igáját és háta vesszejét, az őt nyomorgatónak botját összetöröd, mint a Midián napján. Bír 7,22-25; Ésa 10,26; Zsolt 83,10

5 Mert a vitézek harci saruja és a vérbe fertőztetett öltözet megég, és tűznek eledele lészen.

6 Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Lk 1,31-33; 2,10.11; Jer 23,5.6

7 Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A Seregek Urának buzgó szerelme művelendi ezt! Ésa 1,27; Ésa 37,32; 2Kir 19,31

Ítélet Izráel felett

8 Beszédet küldött az Úr Jákóbnak, és leesett Izráelben,

9 hogy megértse az egész nép: Efraim és Samaria lakosa, akik ezt mondják kevélyen és felfuvalkodva:

10 Téglák omlottak le, és mi faragott kőből építünk. Fügefák vágattak ki, és mi cédrusokat ültetünk helyükre.

11 De az Úr ellenük hozza Recin szorongatóit, és ellenségeiket rájuk uszítja. 2Kir 16,9

12 A szíriabeliek elöl és a filiszteusok hátul, s falják Izráelt feltátott torokkal. Mindezekkel azonban haragja el nem múlt, és keze még felemelve van. 2Kir 15,29; Ésa 5,25

13 Hiszen e nép nem tért meg az őt verő Istenhez, és a Seregeknek Urát nem keresték. Jer 5,3

14 Ezért kivágja az Úr Izráelből a főt és farkat, a pálmaágat és a kákát egy napon. Ésa 3,2-4

15 A fő: a vén és a főember, a fark pedig a próféta, aki hazugságot szól.

16 Mert e nép vezérei hitetőkké lettek, és akiket vezetének, elvesztek. Ésa 3,13; Jer 6,14; Mt 23,13

17 Ezért ifjaiban sem gyönyörködik az Úr, s árváin és özvegyein sem könyörül, mert mindnyájan istentelenek és gonosztevők, és minden száj bolondságot beszél. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

18 Mert a gonoszság felgerjedt, mint a tűz, s tövist és gazt emészt, és meggyújtja a sűrű erdőt, és felgomolyg az füst oszlopában. Ésa 47,14; Mt 3,12

19 A Seregek Urának haragja miatt kiégett a föld, és a nép a tűznek eledele lőn: Senki atyjafián nem könyörül. Ésa 13,9; Jer 16,6

20 Jobb kézre vág, és megéhezik, eszik bal kézre, és nem elégszik meg; mindnyájan karjuknak húsát eszik: Jer 19,9

21 Manassé Efraimot és Efraim Manassét; s mindketten Júda ellen kelnek. Mindezekkel haragja el nem múlt, és keze még felemelve van.

...

Betűméret


Olvasási beállítások

Keresés a Bibliában